MENTK Kovászna

A hat erény

1.BÖLCSESSÉG

Az erények első csoportját a bölcsesség alkotja. A bölcsesség megnyilvánulásának hat különböző formáját mutatjuk be az alábbiakban a fejlődés legalapvetőbb formájától (kíváncsiság) a legérettebbig (rálátás).

Kíváncsiság / érdeklődés a világ iránt. A kíváncsiság az újdonság aktív keresését jelenti, nyitottságot, érdeklődést a körülöttünk lévő világ iránt. Az információ passzív befogadása (mint pl. az egész nap a tévé előtt üldögélés) nem tartozik ide. A kíváncsiság dimenziójának másik végpontján az unalom áll. A kíváncsiság irányulhat egy adott területre (mondjuk az állatvilágra, növényvilágra), de lehet általános, az egész világra kiterjedő nyitottság is.

A tanulás szeretete. A folyamatos ismeretszerzést, újabb és újabb dolgok elsajátítását jelenti. Az ilyen személyek nem tudnak leállni az ismeretszerzésben, folyamatosan újabb és újabb dolgokat kívánnak befogadni, megszerezni, elsajátítani úgy, hogy mindeközben örömet, elégtételt éreznek.

Ítélőképesség. A dolgok alapos átgondolását és minél több oldalról való megvizsgálását jelenti. Az ítéletalkotás során magunk és mások érdekében objektíven és racionálisan hozzuk meg döntéseinket és ha a szükség úgy hozza változtatunk a véleményünkön.  Az ítélőképesség a kritikus gondolkodás szinonimája. Lényeges eleme annak az egészséges gondolkodásnak, hogy a tényeket nem keverjük össze vágyainkkal, szükségleteinkkel.

Eredetiség. Az eredetiség itt használt értelmében nem valami eddig nem létező, teljes új dolog létrehozását jelenti, hanem egy olyan személyre vonatkozik, akit a megszokott megoldási módok nem elégítenek ki, aki otthon, az iskolában, szabadidejében bármit tesz, szereti ezt egyéni elemekkel ellátni. Az eredeti személy nem készít két egyforma szendvicset, nem viseli minden nap ugyanazt az öltözetet, napi programja nem egyforma. Az eredeti személy vásárolt szájmaszk helyett maga készít, rendszerint ahányat annyi féleképp. Az eredetiség fordítottja a megszokottság.

Szociális intelligencia Az önismeret önmagunk, a szociális intelligencia pedig mások ismeretét jelenti. Akit a szociális intelligencia magas szintje jellemez tisztában van mások érzéseivel, szándékaival. Az erősség másik oldala megtalálni helyünket a világban, a képességeinknek és érdeklődésüknek megfelelően.

Rálátás. Abban az értelemben használjuk, hogy valaki képes az események fölé helyezkedni, azt az átlagnál jobban átlátni, megérteni. Ilyen a hagyományos értelemben vett bölcs ember, aki nemhogy sok ismerettel rendelkezik az iskolából, hanem sokat tud az életről. A rálátás ellentéte a szűk látókörűség, az „abban hiszek, amit látok” beállítottság.

 

2.BÁTORSÁG

A bátorságot alkotó erősségek az akaraterő széles körű gyakorlását foglalják magukban kívánatos, ám bizonytalan kimenetelű célokkal kapcsolatban. Csupán azok a cselekvések tekinthetőek a bátorság megnyilvánulásának, amelyeket nagy nehézségek árán viszünk véghez. A hősiesség, a kitartás és a hitelesség jelenti az erény elérésének három, általánosan elfogadott útját.

Merészség A merész személy nem riad vissza a kihívástól, a fájdalomtól vagy a nehézségektől. A merészség többet jelent, mint az életveszélyben, fizikai létünk fenyegetésekor mutatott merészség. A népszerűtlen, bonyolult vagy veszélyes intellektuális, illetve érzelmi álláspontok felvállalása is ide tartozik. A merész személy képes legyűrni menekülési vágyát és szembenézni a félelemkeltő helyzettel. A félelem hiánya, a vakmerőség vagy az elhamarkodottság nem tekinthető bátorságnak, csakis az, amikor a veszéllyel a félelem ellenére szállunk szembe.

Kitartás. A kitartó személy úgy vág bele új feladatokba, hogy azokat ha meg is unta befejezze. Amit felvállalt, azt elvégzi, néha még többet is. A kitartás ugyanakkor nem csap át elérhetetlen célokhoz való kényszeres ragaszkodásba. A kitartás munkabírással és szorgalommal társul. A kitartó ember nem hagyja abba a munkát, az erőfeszítést azért mert megunta, de megáll és megpihen, ha elfáradt – utána pedig folytatja a munkát. 

Hitelesség. A hitelesség többet jelent puszta igazmondásnál. Önmagunk, szándékaink és elköteleződéseink nyílt felvállalását jelenti magunk és mások előtt szavakban és tettekben egyaránt. A hiteles ember felvállalja a társadalmilag elítélendő tulajdonságait (irigység, féltékenység, gyűlölet) mert Őt nem az vezérli, hogy szépnek, jónak lássák, hanem inkább az, hogy legyen az, aki valójában. 

 

3.EMBERSÉGESSÉG 

Az alábbi erősségek más személyekkel (barátokkal, ismerősökkel, családtagokkal és idegenekkel) való pozitív viszonyulásunkban mutatkoznak meg.

Kedvesség. Aki kedves másokkal szemben, az nemhogy nem mond nemet, ha mások segítségét kérik, hanem ezt megelőzve önként ajánlja fel segítségét másoknak. Erre azért képes, mert mások érdekeit legalább olyan komolyan veszi, mint a sajátjait. Nem tévesztendő össze a másokért vállalt felelősséggel. A kedves ember szeret mások javára tenni, mások kedvébe járni, úgy tenni, hogy mások jól érezzék magukat. Mindennek az empátia és az együttérzés a legfontosabb elemei. 

Szeretet. A szeretetteli személy sokra értékeli a közeli és mély kapcsolatokat. Számára a kapcsolat mindennél fontosabb. Konfliktushelyzetben nem az igazságot keresi, hanem azt, hogy a szeretet megmaradjon.

 

4.IGAZSÁGOSSÁG 

Az erősségeknek ez a csoportja elsősorban társadalmi tevékenységek terén nyilvánul meg. A kétszemélyes helyzeteken túlmutatva, a nagyobb csoportokkal (család, közösség, nemzet vagy akár az egész világ) való kapcsolatainkat befolyásolják.

Közösségiség/Csapatmunka. Az ilyen személy számára fontos a közösség a csoport, képes céljait a csoport céljaihoz alakítani. Fontos a család, a barátok, a hitközösség, a falu, nemzet, a magyarság. Önmagát elsősorban ennek a közösségnek a tagjaként érzékeli. Ha ettől eltávolodik, honvágya van, ez hiányzik neki. A közösségiség gyakran társul a hagyományoknak tulajdonított fontossággal – melyeket egyébként általában közösségben élünk meg. Ellentéte az önállóság.

Becsületesség. Mindenekelőtt abból fakad, hogy senki fölé nem helyezzük magunkat, azaz nem gondoljuk, hogy fontosabbak, jelentősebbek vagyunk, mint valaki más, vagy mások, illetve, hogy valakinek/valakiknek kijár olyan bánásmód, ami másoknak nem. Ezzel társul az is, hogy nem ítélkezünk és nem gyártunk előítéleteket. Elismerjük és elfogadjuk az alapvető emberi jogokat, pl. hogy mindenkinek joga van arra, hogy boldog legyen, hogy békében éljen, hogy méltóságban haljon meg.

Vezetői képesség. A vezetői képesség jelenti a csoporthoz tartozók érzelmi szükségleteinek az érzékelését, megértését és gondozását. Jó érzéket jelent a különböző tevékenységek megszervezéséhez és lebonyolításához. A jó vezető együttérző. A hatékony vezető akkor is emberséges, amikor csoportok közötti kapcsolatokról van szó, senkivel szemben sem rosszindulatú, mindenki felé igazságosan, szeretettel fordul, és a kellő mértékben határozott. 

 

5.MÉRTÉKLETESSÉG

A mértékletesség lényege vágyaink és kívánságaink megfelelő és visszafogott érvényesítése. A mérték érzékelése és megtartása az ősi keleti és nyugati kultúra által is nagyra értékelt erény. 

Önkontroll. Önkontrollal rendelkező személyeknek nem okoz nehézséget visszafognia vágyait, szükségleteit és indulatait. Nem elég elméletben tudnunk, hogy mi a helyénvaló, viselkednünk is ennek megfelelően kell. Az önkontroll azonban nem mértéktelen, nem önsanyargatás, nem jelenti azt, hogy elhatározásunkat saját kárunk árán is véghezvisszük. Az önkontroll társul a kitartással, a bátorsággal. Az önkontroll nem mértéktelen. Ellentéte az akaratgyengeség, a képtelenség arra, hogy gondolatainkat, érzéseinket, ösztöneinket irányítsuk. 

Megfontoltság. Óvatosságot, körültekintést jelent azt, hogy mielőtt cselekszünk (szóban vagy tettben) meggondoljuk cselekedetünk következményét. A megfontolt ember kerüli a veszélyhelyzeteket, a bizonytalan kimenetelű körülményeket. A megfontolt személyek általában hosszú távra terveznek és távlati sikereik érdekében képesek rövid távú céljaikat háttérbe szorítani. A megfontolt emberek türelmesek, kiegyensúlyozottak.

Alázatosság. Az alázatosság szerénységet is jelent egyben, azt hogy nem keressük a feltűnést, azt, hogy másoknál különlegesebbnek tartsanak. Nem igényli a reflektorfényt, jobban szereti ha teljesítményei önmagukért beszélnek. Az alázatos emberek nem önmagunkat képzelik a világ közepének, a mindennapi történések jelentőségét nem ahhoz mérik, hogy ez mennyire megfelelő nekik. 

 

6.TRANSZCENDENCIA

 A transzcendencia egy, minket, személyeket meghaladó, állandóbb dologgal kapcsol össze bennünket: másokkal, a jövővel, a fejlődéssel, az istenivel, a világmindenséggel. Magába foglalja, mint erősségeket: fogékonyságot a szépre, hálát, megbocsátást, reményt, optimizmust, jó kedélyt, spiritualitást.

Fogékonyság a szépre Ennek az erősségnek a birtokában az élet megannyi megnyilvánulásában kiemelten észrevesszük és értékeljük a szépséget, a nagyszerűséget, ami egyben csodálattal meghatódottsággal tölt el. Mindez azáltal lehetséges, hogy túllépünk az élet anyagi kötöttségén és a szellem rezdüléseire figyelünk. Az ilyen személyek számára az élet tele van csupa szépséggel. Szépnek látnak olyan élethelyzeteket, amit mások nem, olyan mozzanatokat, amire mások még csak figyelmet sem szentelnek.

Lelkesedés A lelkesedés gyakran társul a szépre való fogékonysággal, tettrekészséget, önzetlen cselekvést, szenvedélyt jelent. A lelkes ember tele van energiával, testestől-lelkestől veti bele magát mindenbe, amit csinál. 

Játékosság és humor Szeretsz nevetni és mosolyra késztetni más embereket. A humort fontos megkülönböztetnünk a célzó viccelődéstől, a csipkelődő, gúnyos kifigurázástól. Míg ezek a másik emberben kellemetlen érzéseket keltenek, a humor felszabadító, ellazító, feszültségoldó. A humoros, játékos embert szellemi könnyedség jellemzi. 

Megbocsátás. A megbocsátás két formáját tárgyalja a pszichológia tudománya. A másik emberre irányuló megbocsátás arra vonatkozik, hogy annak a személynek, aki nekünk ártott képesek vagyunk megbocsátani. Ugyanakkor létezik a helyzetekre és önmagunkra irányuló megbocsátás is. Az utóbbi a lelkiismeret-furdalás feloldását az előbbi pedig az elengedést, az elfogadást jelenti. Vallásos értelemben a megbocsátás képessége az isteni könyörületesség adománya. Miként Isten megbocsát nekünk, aként kell megbocsátanunk másoknak, kell elfogadnunk az elfogadhatatlannak tűnő élethelyzeteket, „igazságtalanságokat”.

Hála. A hála egyfajta köszönetnyilvánítás, ami elsősorban tudattalan tör fel belőlünk és képes átjárni egész lényünket. Érzelemként egyfajta csodálat, köszönet és az élet megbecsülése. A hála egy másik személy erkölcsi kiválóságának, a jó cselekedeteknek az értékelése, de lehet egyszerűen csak egy személy jelenlétének az értékelése az életünkben. („Milyen széppé teszi az életet az, hogy itt vagy velünk”) A hála jobbá teszi a szociális kapcsolatokat, sőt nagylelkűbbek és megbocsájtóbbak lehetünk általa.  Vizsgálatok bizonyítják, hogy aki köszönetnyilvánítást kap, pozitív érzelmeket él át, ahhoz hasonlóan, mint amikor valaki meglepetésszerű kedvességgel szembesül. A hálaérzet irányulhat személytelen és nem emberi forrásokra – Istenre, a természetre, állatokra – is, de önmagunk sohasem válhatunk tárgyává. A hála az önteltség ellentéte, amikor úgy gondolkodunk, hogy minden jó kijár nekünk, csak úgy mert mi ezt megérdemeljük.

Remény A nehéz helyzetek átvészelésében az egyik legalapvetőbb mozgósító erő a remény, de a mindennapi problémáinkkal való megküzdésünket is jelentősen befolyásolja, hogy mennyire vagyunk reményteliek. Az optimizmus és a remény közös vonása a jövőre irányultság, a jövővel kapcsolatos pozitív hozzáállást képviselik, amikor arra számítunk, hogy jó dolgok fognak történni velünk; a pozitív külső hatások és belső képességeink segítségével képesek leszünk megteremteni a vágyott jövőt. A reményteli ember érzi a „jó erőt” a világmindenség működésében, s ezért nem a napi történések bosszúságainak, örömeinek hullámaiban hánykolódik.

Spiritualitás. Az ember bio-pszicho-szociális és spirituális lény. A spiritualitás azt jelenti, hogy az ember felismerte szakrális mivoltát, hogy anyagi és lelki megkötöttségein túl ki Ő valójában. A  spiritualitás  sajátos  értékrend  integrálását jelenti,  olyan  egyetemes,  minden  emberben közös  spirituális értékekét, mint altruizmus, humanitás,  értelemkeresés,  felelősségvállalás  (nemcsak önmagunkért, hanem a világ,  az univerzum dolgai iránt is), ugyanakkor a spiritualitással átitatott személy számára a világegyetemben minden mindennel összefügg, s ennek az élő rendszernek a részeként éli meg Önmagát. Ebből a viszonyból adódik, hogy nem képzeli sem többnek, sem kevesebbnek Önmagát az élővilág többi szereplőinél.