A varázsvonat meséje

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer, mert tudjátok… ha nem lett volna, akkor nem mesélnénk. Volt egyszer egy hatalmas város, amelyben gyermekek és felnőttek, öregek és fiatalok laktak. Boldogan éltek ebben az óriási városban, amely olyan nagy volt, hogy senki nem tudta megmondani, hol kezdődik és hol végződik, viszont egy dolgot mindenki biztosan tudott: a sárkány történetét. A történet apáról fiúra szállt, s arról szólt, hogy már ősidőktől fogva valahol nagyon messze élt egy sárkány elbújva a hegyekben. A sárkány ritkán mutatkozott, de amikor megjelent az emberfia bármire számíthatott. Az öregek azt mesélték, hogy egyszer tűzgolyókat eresztett le a hegyről, máskor mérges leheletet szórt a városra A történet azonban lassan feledésbe merült, hiszen olyan rég nem látták már a sárkányt. Azt hitték, ez csak egy mese. Egy reggel azonban fülsiketítő zajra ébredtek a városlakók, feszültség, nyugtalan pillantások, sutyorászás… kicsiket, nagyokat csak egyvalami foglalkoztatott. Végül megjött a hír… a sárkány egy hatalmas hálóval körbefonta a nagy várost, s emiatt senki nem tud kijutni belőle. Most mihez kezdjünk? Mitévők legyünk? – mindenki csak ezt kérdezgette egész addig, amíg aztán egy nap összeült a „Kisokosak tanácsa”. Napokig tanácskoztak, de semmire sem jutottak. Amikor már feladták volna, megjelent az öreg sánta varjú, amely a sárkány hegyében lakott. Az hírlett róla, hogy több mint ezeréves! Sokan megijedtek tőle, olyan rusnya volt! S a hangja, olyan recsegő, hogy alig lehetett érteni mit mond! Csak ennyit értettek meg: cso-kááár-da-káár-vo-káár-naaat! Amire magukhoz tértek, a varjú már el is tűnt. Végül sikerült kihámozni a kisokosoknak: CSODAVONAT!

Nagy csend lett egyszerre, mindenki arra várt, hogy most mi fog történni. Végül előálltak a nagy tervvel: valahol, egy barlang mélyén, volt az öreg mozdony, de az nem akármilyen volt ám, hanem egy varázsmozdony! Mindenki megfeledkezett róla, belepte a por és a rozsda, de most megkeresték, hogy újra működésbe hozzák. Éjt nappá téve dolgoztak, ameddig a mozdony elkezdett pöfögni. Lett nagy öröm, boldogság! De még csak most kezdődött a neheze… hiszen a kiskosoknak különleges szerep jutott: mindenikük egy saját vagont kellett elkészítsen és csatoljon a vonathoz. Az volt a legfontosabb, hogy a vonat minél több különleges vagonnal rendelkezzen. Mindenki nekilátott a munkának. Rövid idő alatt elkezdett a csodavonat szaporodni újabb és újabb vagonokkal. Ahogy nőtt a vonat, úgy nőtt az ereje. Csodálatos hangokat hallatott a mozdony, amit messziről hallani lehetett! Ahogy a vonat erőre kapott, elindult, s a városlakók rendre felszálltak. Úgy megerősödött a vonat, hogy egy szempillantás alatt áttört a sárkány hálóján. S képzeljétek, amint a vonat átment a hálón, a sárkány elveszítette az erejét és azonnal el is tűnt! Mindenki örült, majd az egész város egy csodautazásra indult. Körbekerülték a földet, magas hegyek és mély tengerek felett repültek át (mert elfelejtettem mondani, hogy a vonat repülni is tudott), aztán visszatértek a nagy városba, ahol a lakók újrakezdhették a mindennapi munkájukat.

Azt mondják, hogy még ma is látható ez a csodavonat. Te láttad már? Szeretnél csatlakozni Te is? Nem kell egyebet tenned, mint elkészíteni a vagonodat, amellyel segítesz a mozdonynak erőre kapni. A vagon egy olyan kő, amelyet te választasz ki, amikor a szüleiddel rövid időre a szabadban vagy. Miután hazamentek, otthon a kövecskét megfestheted olyanra, amilyennek te képzeled azt a vagont, amelybe te és a családod is beszállhat, hogy elinduljatok egy csodálatos utazásra. Itt a vége, fuss el véle… Aki nem hiszi, járjon utána!